perszepolis

a boldog-szomorúságom teteje.

ted mosby vagyok. nem tudom, hogy mit akarok, de azt végtelen sokáig, de nem azért, mert azt szeretném.... és a végén lesz két gyerekem. de senki se tudja, hogy hogyan.

idén el fogom felejteni, hogy karácsony van.

hogyan kell felejteni? csak úgy elmúlik minden, a jó és a rossz is? soha sem értettem ehhez... körbepörgő rugással leütöttem saját magam, azon csodálkoznék, hogy ha egy magányos este nem ilyen érzelmeket váltana ki belőlem! nem engednek a démonaim, a közösségi háló meg csak…

galamblelkű vagyok az alkohol tekintetében... :)

Annyira unom, hogy látnom kell csomó emberen, hogy semmi más dolguk sincs, csak tanulni, szépnek, okosnak lenni és szórakozni, nyaralni menni. én meg gondolkodhatok munka közben a világmegváltásról, vagyis inkább, hogy hogyan váltsam meg/ki magam. vagy ilyesmi.

budapest felzabál, elveszek és megtalálom magam. megtalálom magam clément szemében, az inge gallérjában, elveszek a budai hídjőnél és a kollégium bejáratánál. motiválást akarok, arra az életre amire neveltek, amit szánnak nekem! nem is tudom kik, a gondolatok, az elvárások, a…

 "Répondre mon amour!"

ott így küldik a bulit! www.photographyserved.com/gallery/Never-ending-party_/533113 ide még el kell jutnom 2012ig!!!

legutóbbi értesüléseink szerint, a sárkányt a dóm téren látták. esetleges lelőhelye lehet még, az egyetem utca környéke és fellelhető minden zöld gyep körül. ritka példány, húsa miatt értékes. könnyen embernek álcázhatja magát, ezért kérjük önöket óvatosan …

pont úgy süt a nap, mint egy éve. milyen jó is volt... ültünk a széchenyi téren ittuk az instant kávét. és olyan szépen sütött a nap. még látom is az arcát, a mosolyát is. nem volt tér, meg idő, csak ketten. a fű zöld volt az ég meg kék. meglepő módon. soseseha nem…

megadtam magam a télnek. essél hó, legyen hideg, faggyak meg, bassza meg!!

a minap hagymát pucoltam, eközbe annyira elérzékenyültem az allilszulfid hatására, hogy krokodil könnyeim elöntötték az egész konyhát és csak csónakkal lehetett közlekedni. (azóta a víz befagyott, szóval gyertek korcsolyázni). ekkor világosodtam meg, hogy baszki sírva nevet a…

idézem a régit. amikor még szurdi elhúzta a nótánkat:)

hát, ez már valóban én vagyok. valahol a fekete-tenger szélén. inasan, szikáran, egyedül, régen.

hazudtam, Amszterdam:) vannak olyan emlékek, amik beleégnek a retinádba, aztán meg persze az agyadba... azt hiszem megtaláltam az édenkertet! de hát a jóból is megárt a sok és gyors haza is jöttem.

megyek bálba. megyek koncertre. mert SZABADNAPOM LESZ!    

most már megpróbálok jóságokban gondolkodni. minden búbánatra csak úgy gondolok, mint egy állapot, ami a jóhoz vezet. és a lényegtelen emberektől függetlenítem magam. próbálom. lezárom a lezáratlant és elkezdem azokat azúj dolgokat amik még rám várnak.  bután,…

melyik? hol? Ha ezt a két képet ötvözni lehetne... akkor olyasféle dolog születne, ami reáám hasonlít. (majd bug ÖTVÖZI hahaha:D)

annyira kemyények voltunk, hogy szin előtt is szineztünk. öko minden mennyiségben, barátok ivászat, civil utca. ami a fesztiválok lényege. és mikor a fesztiválorgazmus csúcsán voltam, mászkáló doboló férfijakra lettem figyelmes. A követekező pillanatban meg már afrikai…

a hegyalja utózöngéit egy képbe lehet sűríteni: folyta bor, égett a cigi, túléltük a vihart. :D