pont úgy süt a nap, mint egy éve. milyen jó is volt... ültünk a széchenyi téren ittuk az instant kávét. és olyan szépen sütött a nap. még látom is az arcát, a mosolyát is. nem volt tér, meg idő, csak ketten. a fű zöld volt az ég meg kék. meglepő módon. soseseha nem felejtem. se azt a napot, se pediglen őt.
nap
2010.03.18. 11:43Címkék: régi érzés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://notacrime.blog.hu/api/trackback/id/tr421849322
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
