annyira kemyények voltunk, hogy szin előtt is szineztünk. öko minden mennyiségben, barátok ivászat, civil utca. ami a fesztiválok lényege.

és mikor a fesztiválorgazmus csúcsán voltam, mászkáló doboló férfijakra lettem figyelmes. A követekező pillanatban meg már afrikai őstáncolva ográltam és azt vettem észre hogy hallom a dzsungelállatok csipogását. ez bedrogozva nem egy nagy szám, de nem is volt be iddva meg semmi se...:D és akkor ott voltam a spanyol férijak. na ezeknél jobb és ugyanolyanabb embereket nem láttam egész életemben. azt gondolom, hogy megtestesítettés a világról alkotott tökéletes képemet. igen ez így van. annyira lehetetlenek mint mi. végre láttam ilyeneket. aztán barátkozást csináltunk velük. az új terv meg az, hogy irány madrid, havveeer!

nah ők az élet, nem a prasnyadás!