ez a nyár nem is lenne olyan unalmas, hogy ha a változatosság kedvéért lenne most kivételesen pénzem. bááár, most muszáj kreatívnak lennem. (végre nem elipszilonos jével írtam! :P) 

olyan érdekes, ma beszélgettem egy barátnőmmel, akinek tök jó munkája van, az átlagos magyar fizetések dupláját, vagy többet keres, van egzisztenciája, barátai, kutyája, lakása. csak éppen nem jön össze neki semmi értelmes párkapcsolat. én meg mondtam neki, hogy hát az nekem se, de pénzem sincs, egzisztenciám se, csak sok jó barát aki körbevesz. erre azt mondja, hogy de jó nekem... hát igen jó, mert egyedül megpusztulnék, az nyilvánvaló, de ennyire nem értékeljük, amink van? én se értékelem, amim van? annyira vicces, hogy képesek vagyunk semmisnek venni az elért dolgainkat, akkor ha a kitűzött célokból akár csak egy nem jön össze. buta ember.

és igen, a pénz boldogít, a pasi/csaj boldogít, a barátok boldogítanak! minden boldogít, csak mi nem vesszük észre!